Legendák, érdekességek a magyar gasztronómia és bor világából

Gasztrorégész

Sörgyártáshoz használt tehenek miatt volt anno Dreher csoki

2021. június 24. - Geri Ádám

dreher4_cimlapfoto.jpg

100 évvel ezelőtt a Dreher cégbirodalom egészen meglepő dolgokat is készített Kőbányán a sör mellett.

Címlapkép: Természettudományos Közlöny (1931) / arcanum.hu

Az osztrák származású Dreher Antal kőbányai gyárát legtöbben kizárólag a söréről ismerik, pedig 100 évvel ezelőtt még nagyon széles tevékenységi körrel rendelkezett. Saját szüretelésű szőlőből készült konyak mellett rum és likőr is szinesítette a szeszeital-palettát, de rendelkeztek pamutfonodával, ásványvíz-palackozóval és versenyistállóval is. Elég jól szemléltetik az 1983-as emlékkiállításra írt versikék, hogy a múlt század első felében tényleg szinte bárhol, bármilyen életkorban bele lehetett botlani valamilyen Dreher termékbe:

„Nézd, hogy hízik a kis bébi, Dréher-tejet adnak néki”

„Hogyha harminc: neje szoptat, kit tápsörre ezért szoktat”

„Jubilál, ha ötven végül, s Baksör folyik szünet nélkül”

„S felsóhajt, ha százig vénül, hol lennék már Dréher nélkül?”

Ezek mellé jött aztán a csokoládé, miután 1922-ben Dreher Jenő egy németországi lapban felhívást tett közzé, üresen álló épületeibe egy újabb, sokadik ipart telepítene. A kihasználatlan kapacitás oka kettős volt: a területelcsatolások miatt az első világháború után visszaesett az országban a sörfogyasztás, ráadásul a budafoki Haggenmacher sörgyárral történt egyesülés (aminek révén létrejött az Első Magyar Részvénysörfőzde) racionalizálást, összevonásokat hozott magával.

kerdes_kelkaposzta.jpg

De vissza a hirdetéshez! A szóbeszéd szerint nemcsak azért esett a választás a Maul A.G. Wernigerodéra, mert olcsón hozzájuthattak a németek által éppen szanált schwertaui csokigyár berendezéseihez, de igy igazán jó helyre került a melléktermék sörtörkölyön tartott Dreher-tehenek teje is. (Annyi bizonyosan, hogy tényleg saját gulya biztosította az alapanyagot.) Az üzlet tehát megköttetett, 1923. július 16-án kelt a  „Maul Kakaó- és Csokoládégyár Rt.” alapító okirata, a termelés 1924 áprilisában indult be a táblás csokoládéval és pár desszertfajtával.

„Az árumintavásáron mutatták be először az országban már mindenütt kapható Maul csokoládé, és kakaógyártmányokat. A Mául csokoládégyár a Dréher-telepen épült fel és a csokoládégyártmányoknak máris első tényezője lett. A gyár az árumintavásár közönségének azzal kedveskedik, hogy a gyártmányaiból kóstolópróbákat rendez és a közönség így díjtalanul meggyőződhetik azoknak a kiválóságáról! Horthy Miklós kormányzó a legnagyobb elismerését fejezte kt a gyár jelenlévő igazgatójának, Löwy Marcellnek” – tudósított a Világ című napilap az 1924 június 1-én a Városligetben megnyitott VX. Árumintavásárról. „A kiállítást ellepő közönség oly nagy érdeklődést tanúsított a Dréher készítmények iránt, hogy valóságos torlódás támadt a sátor előtt” – írta ugyanekkor a Szózat című újság.

Az Árumintavásár sikere ellenére meg kellett dolgozni a fogyasztókat, a Maul ugyanis addig teljesen ismeretlen márkának számított Magyarországon. A Dreher „marketingosztályán” válogatott módszereket eszeltek ki erre. Plakátot terveztettek Faragó Gézával, a kor egyik legfelkapottabb plakáttervező-festőművészével, elárasztották a korabeli lapokat Dreher csokis receptekkel, de szerveztek reklámszövegíró-versenyt (lásd keretes) és keresztrejtvény-nyereményjátékokat is.

dreher_farago.jpg

Faragó Géza plakátja. Forrás: nemzetikonyvtar.blog.hu

A legzseniálisabb húzás talán mégis az volt, hogy megbízták a cég tisztviselőit, munka után látogassák meg a budapesti édességboltokat és keressék a Maul csokoládét, majd feldúlva távozzanak, amennyiben nem találják. A legtöbb kereskedő az incidens hatására természetesen berendelte a terméket.

dreher3.jpg

Forrás: Magyarság / arcanum.hu

1933-ban az aktuális plakátjára versíró-pályázatot hirdetett a Dreher. Az eredményről a Színházi Élet című lap hasábjain keresztül tájékoztatták a beküldőket:

„A cég nem talált oliyan pályaművet, amely az 50.- pengős I. díjat megérdemelte volna, azért megioisztva adta ki. Nyertesek a következők:

20-20 pengőt nyertek: Gál Magda, Margit-körűt 43. a kővetkező verssel:

 

 «Vár a tábor kis cserkészem.

Indulj neki bátran!

De a Dréher csokoládé

Ott legyen a zsákban.»

 

és Dr. Kádár Béla, Visegrád, a következő verssel:

 

«Jó cserkészem, tettre készen

S mindig résen úgy lehetsz,

Hogyha túrán s minden munkán

Dreher-Mault eszegetsz.»

 

10.- pengőt nyert: Sonnenwirth Zoltán, Arad. a következő verssel:

 

 «Azt mondja a Cserkész-Káté

Erőtápszer a csokoládé.

Száll az ének szájról-szájra,

Dreher-Maulnak nincsen párja.» 

Az intenzív reklámkampány meghozta gyümölcsét. Alig két évvel a futószalag felkapcsolása után a Nemzeti Újság büszkén írta, hogy a Dreher-Maul édességek „rövid idő alatt teljesen kiszorították a régi külföldi márkákat”. Ugyanebben az évben tovább bővítették a gyárat cukorka- és drazsérészleggel, 1928-tól húsvéti csokinyúl is készült Kőbányán, 1932-ben pedig megszületett a következő évtized bestsellere, a keksz és a teasütemény. dreher2.jpg

 Részlet a választékból 1925-ben. Forrás: Magyar Kereskedők Lapja / arcanum.hu

„Dréher-Maul 1923-ban kezdte a cukorka­gyártást, ma sokszáz különböző áruja van, amelyekkel nemcsak itthon, hanem Amerikában, Olaszországban, Albániában is nagy ke­resletnek örvend” – összegez a Honi Ipar folyóirat 1931-ben. Az eredetileg 60 fős brigád addigra 400-ra hízott, ezért a Dreher komplexum az Ihász utca felé terjeszkedett tovább. Az igazi aranykor a második világháborúig tartott, 1944-ben le kellett állni nyersanyaghiány miatt, találatot is kapott az üzem. A nehézségek ellenére 1945 márciusában már újraindult a kekszgyártás a kórházak és a hadsereg részére (a háború Magyarországon hivatalosan április 4-én ért véget), egy évvel később pedig malátáért cserébe Svájcból kakaóbabot is sikerült szerezni.

A szovjet megszállás és a kommunista hatalomátvétel nyomán a Dreher 1948. március 25-én került állami tulajdonba, az Ihász utcai „édességes” egységet hamarosan leválasztották a sörgyárról. Először a Budapesti Keksz- és Ostyagyár (BUKEKSZ) nevet kapta (ekkor fagylalttölcsér is gurult le a sorról), hogy aztán 1968-tól Duna csokoládégyárként működjön tovább (itt készült többek között a Dunakavics). Története szomorú véget ért: 1991-es privatizációja után pár évvel az új tulajdonos a gépeket elköltöztette, a telephelyet pedig bezárta.

dreher1.jpg

 Forrás: Budapest / arcanum.hu

A bejegyzés trackback címe:

https://gasztroregesz.blog.hu/api/trackback/id/tr7216603694

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Quattroman 2021.06.25. 17:33:47

Idióta címadás.
Nem a sörgyártáshoz használták a teheneket hanem a mellékterméket hasznosították velük.
A sörgyártás tehenek nélkül is működött.

Bokorovics Zsolt 2021.06.28. 16:59:58

"Története szomorú véget ért: 1991-es privatizációja után pár évvel az új tulajdonos a gépeket elköltöztette, a telephelyet pedig bezárta."
Hmm, nézőpont kérdése, a drazsék egy részét a mai napig a Bonbonettibe költöztetett gépeken készítik Budapesten.

Lez blogger 2021.06.29. 12:47:24

"Az osztrák származású Dreher Antal kőbányai gyárát legtöbben kizárólag a söréről ismerik, pedig 100 évvel ezelőtt még nagyon széles tevékenységi körrel rendelkezett."
Azért ismerjük csak a söréről, mert sörgyáros volt. A Dreher ma is sört gyárt. A többi csak kényszer volt, alább részletezett okokból. Egyébként Antal idején is csak sört gyártottak (na jó, meg malátát). Ő 1920-ab elhunyt. Az egyéb termékek gyártása már Dreher Jenő igazgatás alatt volt.
"A kihasználatlan kapacitás oka kettős volt: a területelcsatolások miatt az első világháború után visszaesett az országban a sörfogyasztás, ráadásul a budafoki Haggenmacher sörgyárral történt egyesülés (aminek révén létrejött az Első Magyar Részvénysörfőzde) racionalizálást, összevonásokat hozott magával."
Az Első Magyar Részvénysörfőzde is egy önálló cég volt, Az ország második legnagyobb sörgyára. Három sörgyár egyesült, a Dreher, a Haggenmacher, és a Részvény. Ebből lett a Dreher Haggenmacher Első Magyar Részvénysörfőzde. Nem azért kellett racionalizálni, átszervezni, mert ezek egyesültek. Hanem azért egyesültek, mert a részletezett okok miatt racionalizálni, átszervezni kellett. A sörgyártás gyakorlatilag a Részvény telephelyén ment csak tovább. A Haggenmacher telepen textilgyárat csináltak. A Dreher területén pedig malátát gyártottak, és ott jött létre a csokigyár. Illetve valóban, tejüzemet is létrehoztak, ahol a teheneket a sörüzemi melléktermékekkel táplálták.
süti beállítások módosítása