Legendák, érdekességek a magyar gasztronómia és bor világából

Gasztrorégész

Viccek születtek róla, akkora legenda volt a Mézes Mackó

2021. június 07. - Geri Ádám

mezesmacko_indito2.jpg

Aki szereti a mémeket, meg fogja nyalni mind a tíz ujját a korabeli sajtó képes-szöveges poénbombái láttán!

Címlapkép: Ludas Matyi / arcanum.hu

1955. február 3-án nyitott meg a Kígyó utcában a Mézes Mackó, ami csemegeüzletek (aka élelmiszerboltok) és büfék hibridje volt. A bolt termékeit el lehetett fogyasztani helyben állva, de volt mód az elvitelre is. A kínálatában szerepelt többek között aszpikos sonkatekercs, izlandi kaviár, francia- és ököruszály-saláta, hűsítő italkülönlegesség, frissen sült, édes és sós cukrászsütemény, szárnyas, hal- és sertéskocsonya, krémkávé. A koncepció nagy sikert aratott, rövid időn belül hat további, hasonló tematikájú egység nyílt a fővárosban: Színház Mackó (VII., Rákóczi út 44.), Bistro Mackó (VIII., Rákóczi út 9.), Baross Mackó (VIII., József krt. 45.), Édes Mackó (V., Váci utca 7.), Kis Royal Mackó (XII., Márvány utca 19.), Mackó Büfé Eszpresszó (V., Roosevelt tér 5.). Budapest elmackósodásáról számos vicc született. Később vidéki városok is követték Budapest példáját.

Ha nem is tetszik a dolog Bernnek, a tény letagadhatatlan: Budapest - mackóváros! A Mézes Mackó sikerének hatására gombamódra (?) szaporodtak el a kisebb-nagyobb Mackóéttermek, eszpresszók, s más vendéglátóipari középületek. Már plágiumviták is vannak, előtérbe került az elsőbbségi jog: ki találta fel a mackót? A mackóval már eddig is sok mindent tettek: vadásztak rá, megszelídítették, táncoltatták. Most szabadalmaztatják.

(Ludas Matyi, 1957)

Egy másféléves örvös medve megszökött a hannoveri állatkertből. Hosszas hajsza után felmenekült egy 26 méter magas fára, ahonnét mézzel sem tudták lecsalogatni. Biztos Pestre akart jönni Mézes Mackónak...

(Hétfői Hírek, 1958)

mezesmacko_2.jpg

 Forrás: Ludas Matyi, 1958 / arcanum.hu


mezesmacko_4.jpg

Forrás: Népszabadság, 1958 / arcanum.hu

A nevet Tárgyik Sándor, az  Éttermi Büfé Vállalat Központi Hidegkonyhájának akkori vezetője találta ki, egy gyerekkorában olvasott mese ihlette, a könnyű megjegyezhetősége és kedves hangzása miatt választotta. Még egy kis versike is tartozott hozzá, amit fel is írtak a Kígyó utcai üzlethelyiség falára: A meséből ismersz talán még, / a bőség és a szép ajándék / Mézes Mackótól származott. / A meséből valóra váltam, / kínálom ízes, rakott tálam, / parancsolj, válassz, itt vagyok. A Magyar Nemzet napilap szerzőjének egyébként az említett kedves hangzásra volt egy epés megjegyzése:

Az sem áll, hogy a mackókultusz, melynek irodalmunkban is oly régi és dús hagyománya van, elmúlt volna. Minden élő korosztálynak megvan a maga mackóélménye. Sebők Zsigmond Mackó úr-sorozatától a Karinthy által zseniálisan magyarított Micimackóig, Kormos István Vackorjától Tandori medvéiig. Az sem véletlen. hogy a hazai vendéglátóipar. ha vonzó nevet akar adni egy üzemegységének, nem Húsos Sakál bisztrót, nem Túrós Giliszta büfét nyit, hanem Mézes Mackót.

(Magyar Nemzet, 1984)

kerdes_szomszedok.jpg

Az akkor újdonságnak számító hidegkonyhai készítmények mellett kétségtelenül a névválasztásnak is komoly szerepe volt abban, hogy tényleg elképesztő sikerrel futott a Mézes Mackó hálózat. Forgalmi adat maradt fent Győrből, 1958 decemberéből, ahol a Kisalföld beszámolója szerint „a vendégek két nap alatt 20 000 forintot költöttek el (...) elfogyasztottak 1000 adag hideg ételt, 2500 süteményt és megittak 8000 forint értékű bort". A túlzott érdeklődésből fakadó kényelmetlenségeken siránkozva-gúnyolódva a Népakarat újságírója névváltoztatást javasolt:

Ezt a remek kis helyet egyelőre még »Mézes mackó«-nak hívják. Ott van a Belváros szívében, a Kígyó utcában. Az elnevezés azonban semmiképpen sem találó, ezért ajánljuk, hogy sürgősen kereszteljék át »Szardíniás doboz«-ra. Ugyanis nem a mézes mackó barlangjához hasonlít, amely - Mackó úr terjedelmét ismerve - bizonyára tágas, hanem inkább arra a fényes dobozkára, amelybe összepréselve az ezüsthátú szardíniákat árulják. A különbség csupán az, hogy míg a szardíniák, eddigi tapasztalataim szerint, tökéletes nyugalomban vannak, addig a belvárosi elegáns dobozka »tartalma« állandóan nyüzsög.

(Népakarat, 1957)

Az akkori viszonyok között nagy attrakciónak számított, hogy a Kígyó utcai egységben 1958-tól többek között tintahalat, kardhalat, angolnát is árultak tőkehúsként valamint elkészítve egyaránt. A fényezett pisztráng tatárral 6,70 Ft-ba, a töltött tintahal 5,60 Ft-ba került (az átlagos havi fizetés 1500 Ft körül alakult ekkoriban). Az alábbi két „mém" ezt a tényt lovagolja meg: 

mezesmacko_1.jpg

Forrás: Magyar Nemzet, 1958 / arcanum.hu

mezesmacko_6.jpg

Forrás: Esti Hírlap, 1958 / arcanum.hu

 A vidéki városok közül Győr mellett Siófokon, Kaposváron és Veszprémben is működött Mézes Mackó (nevében még emlékeztet az elődre Veszprémben a helyén található Mackó Cukrászda). A lent látható „gyűjtés" nem is magát a kaposvári intézményen, hanem annak a helyesírással hadilábon álló dolgozóin viccelődik-bosszankodik.

mezesmacko_5.jpg

Forrás: Ludas Matyi, 1976 / arcanum.hu

Végezetül egy kakukktojás a sorban. Nem egészen világos ugyanis, hogy ebben az utolsóban mi a poén. Aki megfejti, bátran kommentelje be a cikk alá!

mezesmacko_3.jpg

Forrás: Ludas Matyi, 1957 / arcanum.hu

A bejegyzés trackback címe:

https://gasztroregesz.blog.hu/api/trackback/id/tr7016583516

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

gigabursch 2021.06.07. 21:32:46

Lucretia Borgia nagy méregkeverő volt.

Amúgy miért kell egy magyar cikkben ezt az idióta "aka"-zást nyomni?
Értelmetlen, visszatetsző és taszító.
süti beállítások módosítása