Legendák, érdekességek a magyar gasztronómia és bor világából

Gasztrorégész

Üzletláncnak indult, egy ma is működik a Pajtás éttermekből

2021. május 06. - Geri Ádám

pajtas2_jo.jpg

Milyen egyéb funkciót szántak nekik az étkeztetésen túl? Miért nem árultak alkoholt? Melyikbe mehetünk ma nosztalgiázni?

Címlapkép: Pajtás / arcanum.hu

„Hamarosan új létesítmény nyílik Budapesten. A Gyermekélelmezési Vállalat május 3-án az I. kerületi Gyorskocsi utca 9-11. szám alatt megnyitja az ország első, diákok részére létesített önkiszolgáló éttermét.” 1970. áprilist írunk, a Népszava tudósításában szereplő étterem pedig nem más, mint a 2017-es bezárására már kult-státuszt elérő retro zarándokhely, a Pajtás. Pontosabban az egyik Pajtás, mivel az illetékesek a 70-es években teleszórni tervezték velük a várost, három meg is valósult belőlük.

De ne szaladjunk ennyire előre, ismerkedjünk meg előbb a Batthyány tér közelében működött archetípussal, ami a későbbiekhez is a mintát szolgáltatta. Az idézett Népszava cikkben egyenesen a Gyermekélelmezési vállalat igazgatója, Bajza Sándor beszélt a koncepcióról: „A Pajtás nevű étteremben reggeli, ebéd és vacsora várja az iskolásokat. Reggel fél héttől este nyolc óráig vehetik igénybe az iskolások az új éttermet. Célunk elsősorban az volt, hogy a napköziből kiszorult gyerekek meleg ebédhez, vacsorához – vagy akik üres gyomorral indulnak az iskolába – reggelihez jussanak. A diákok részére kedvezményes áron háromfogásos ebédet biztosítunk, előfizetéses rendszerben, 9.50 forintért.” A gyakorlatban ez reggel kakaót, tejet, teát, brióst és buktát, ebédidőben pedig az inkább a fiatal szervezet igényeire mintsem a gyerekek ízlésére hangszerelt, főzelékben gazdag menüket jelentett. Feketekávét és szeszes italt nem árusítottak a Pajtásban, 1984-től pedig diabetikus ételek színesítették a kínálatot.

kerdes_michelin.jpg

A vállalat számításai bejöttek, már 1970 őszén döntés született egy-egy (a 600 vendég ellátására alkalmas Gyorskocsi utcainál is nagyobb) „gyermekétterem” felhúzására Zuglóban és Újpalotán. Előbbi 1974-ben nyílt meg a Csertő utcában, utóbbira a Zsókavár utcában 1976-ig kellett várni. A tervek szerint a sor még folytatódott volna, többek között egy másodikkal Újpalotán, illetve eggyel Gazdagréten, ezekből azonban már nem lett semmi.

pajtas1.jpg

Bal oldalon a Csertő utcai Pajtás épülete. Kép: Pajtás / arcanum.hu

A lánc létrejöttét az iskolai étkeztetés körül kialakult problémák indokolták. A fennálló állapotokról már-már apokaliptikus képet fest 1974-ben a Népszava: „Az iskolákban sajnos nincs elegendő hely nagy ebédlőknek. Ezért mindenütt csak több turnusban étkezhetnek a gyerekek. Előfordul, hogy az utolsó csoport – noha reggel fél kilenckor itta meg a kakaóját – csak háromkor jut meleg ételhez. Sok iskolában az utolsó falatokat már a folyosón nyelik le a diákok, hogy a következő csoportnak minél gyorsabban átadhassák a helyet.” A Magyar Ifjúság hetilap kimutatása szerint ugyanis „az 1952-53-as tanévben még ötezer adag étel elfogyasztására is alig akadt jelentkező, (...) 1978-ban pedig 462 056-an étkeztek az iskolákban, a Pajtás éttermekben, vendéglátó vállalatok üzleteiben”. Az iskolai étkezdék erre értelemszerűen nem voltak felkészítve, tehermentesítésnek szánták a Pajtás hálózatot – más kérdés, hogy az ottani étkezést nem dotálta a tanács, ami miatt a szülők háborogtak.

A gyermekétterem gondolata a napközin kívül rekedtek ellátására, sőt pesztrálására jóval megelőzte az első Pajtást. „A Budapesti Nőtanács és a Belkereskedelmi Minisztérium vendéglátó szakembereinek helyeslésével is találkozik az a tervük, hogy gyermekéttermeket kell létesíteni, például az iskolák közelében levő utcák üzlethelyiségeiben. Az asztalkákat nylonabrosszal terítenék le, a földön szőnyegek, a  falon pedig a helyes evési módra és a kulturált viselkedésre oktató képek a gyerekek szépérzékét is fejlesztenék. Az éttermekben délután pedagógusok felügyelete mellett tanulhatnának a gyerekek, azután pedig filmvetítéssel, társasjátékokkal szórakozhatnának” – számol be a Gyermekélelmezési Vállalat tervéről 1958 decemberében a Népszava. Kezdetben valóban lelkes volt mindenki, hamar ki is jelölték az első 100-120 férőhelyes pótnapközi helyét a VII. kerületi Csengery utcában, a volt tanácsház épületében, a Hazafias Népfront VII. kerületi szervezete könyvtár létesítésével kívánt segíteni, a kezdeményezés azonban idővel elhalt.

Nem háborogtak viszont a környékbeli hivatalok dolgozói, hiszen az árak a keresetekhez képest azért meglehetősen alacsonyra lettek belőve. „A Pajtás Étterembe látogattunk. Odaérkezésünkkor csak elvétve találtunk az ebédelők közt úttörő pajtásokat” – mutat rá a Pajtás című lap 1973-ban, hogy a vendégarány nem egészen az eredeti elképzeléseket tükrözte a Gyorskocsi utcában. (Szerencsére aztán még a riport készítése alatt ott termett a Központi Sportiskola egy csapata, így elkészülhetett a cikk elején látható fotó.) És bár a Pajtásoknak a rendszerváltásig hivatalosan a gyermekétkeztetés maradt a fő profiljuk, a mellékes egyre nagyobb szeletet tett ki a forgalomból. 1986-tól már a la carte is lehetett étkezni, valamint bővült a szolgáltatások köre. 1984-ben az újpalotaiban például francia vacsoraestet rendeznek, míg 1987-ben Zuglóból érkezik panasz a Népszaván keresztül, „hogy a Pajtás étteremben a hétvégéken szinte reggelig elhúzódó rendezvényeket tartanak (...) emiatt a környéken lakók nem tudnak aludni”. Nem is csinál mindebből titkot a Csalogány utcai egység vezetője, amikor szintén a Népszava újságírója kérdőre vonja, hogy miért látni olyan kevés diákot: „Ez olyan, mint bármelyik más hely. Nekünk mindegy, hogy ki veszi meg az ételt.”

pajtas3.jpg

A Zsókavár utcai szolgáltatóház emelete a Pajtás étteremmel 1978-ban. Kép: Fortepan

A három étterem a rendszerváltás után is maradt az időközben Junior Vendéglátó Vállalatra átkeresztelt és részvénytársasággá átalakított, mai napig közétkeztetéssel foglalkozó cégnél. A Pajtások megőrizték kifőzde jellegüket és továbbra is kivették a részüket a szociális ellátásból. A Magyar Hírlap 1994-es helyzetjelentése szerint a Csalogány utcai „az önkormányzattal közösen a környék szociális gondozottainak meleg étellel való ellátását” vitte, a Csertő utcai törzsközönségét a lakótelep nyugdíjasai, kismamái alkották, a Zsókavár utcában pedig „a vevőkörre való tekintettel (...) a húsos ételek nem két ötdekás szeletből, hanem egy darab hétdekás húsból készülnek”. A változó körülmények aztán véget vetettek a történetnek. Először 2004-ben az újpalotai szűnt meg, ezt követte 2010-es évek elején a zuglói, majd 2017-ben a Gyorskocsi utcai. A vállalatnak „a kiskereskedelmi vendéglátáshoz tartozó étterem nem illeszkedik a fő tevékenységéhez, (...) az elmúlt évek során egyre gyengébb eredménnyel működött” – válaszolta a tulajdonos a Magyar Nemzet kérdésére az utolsó bezáráskor. A rajongóknak némi vigasz, hogy a Zsókavár utcait 2015-ben a kerületi önkormányzat újranyitotta (ezúttal az otthont adó szolgáltatóház földszinti részén), és amellett, hogy szociális konyhaként funkcionál, bárki bemehet az utcáról is.

A bejegyzés trackback címe:

https://gasztroregesz.blog.hu/api/trackback/id/tr2616521362

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Shazy 2021.05.10. 09:26:09

Szerettem, jó étterem volt (a Gyorskocsi utcai). Sajnos bezárt.
süti beállítások módosítása